1.0Ránctalanítóhttps://ranctalanito.cafeblog.huVáradi-V. Krisztinahttps://ranctalanito.cafeblog.hu/author/varadi-v_krisztina/<p>Ezzel a címmel olvastam nemrég egy cikket.</p> <p>A három összetevő:</p> <p>Beszélgetni... Adni magunkra... Programokat csinálni...</p> <p>Az elsőt és az utolsót most hanyagolnám (a házasságomban nyilván nem :) ).</p> <p>Na tehát adni magunkra... Ez az én fejemben nem egyenlő azzal, hogy címlaplánynak kell kinéznünk és mindig, minden körülmények között  a tökéletes külsőt kell mutatnunk. Nem kell mindig úgy kinéznünk, mintha épp a fodrásztól jöttünk volna, vagy épp egy diszkrét nappali sminket varázsolt volna ránk a kozmetikus/sminkes. Vagy épp a manikűrös alkotta csodás körmeink lennének. Nem. Legalábbis szerintem nem.</p> <p>Úgy gondolom, elég az, ha a hajunk nem zsíros, a karunk és a lábunk szőrtelen, rendben van a szemöldök (NAGYON FONTOS, hiszen keretet ad az arcnak) és egy kis szempillaspirállal sem tudunk mellélőni.</p> <p>(Általában egy kis friss illat is belefér, de most hogy a legkisebb még nagyon pici, ez  természetesen kimarad.)</p> <p>Amikor a kölkök már alszanak, egy réteg lakk a körmökre (amíg szárad, beszélgetni is lehet) :).</p> <p>És ezek apróságok, és számítanak. Látom a férjem szemében, hogy a vonzalom még mindig megvan. Hogy nem a megszokás, a gyerekek, a hitel és a számlák tartanak minket össze. Vagy legalábbis nemcsak... :)</p> <p>És igen, tudom van, akit a párja úgy szeret ahogy van...</p> <p>(És bár a legfontosabbak a belső tulajdonságok, halkan megjegyzem, - akár tetszik, akár nem - a férfiak vizuális lények.)</p> <p> </p>rich